Nyomtatás

Ahogyan az elméleti fizika is törekszik arra, hogy létrehozza az egységes térelméletet, így mi is tehetünk egy kísérletet arra, hogy mintát találjunk a hatalom kvázi egységes térelméletére.

Márpedig egy ilyen „puskával” már könnyebben írhatnánk meg napi dolgozatainkat, mind a pénzügyeink, mind a politikai viszonyaink és más társadalomtudományok terén.

Javaslom, hogy a hatalom módszertanának megismeréséhez, válasszuk annak a személynek a tudását, akinek köszönheti a mai globális háttérhatalom saját működését és sikereit. Ő nem más, mint Mayer Amschel Rothschild (1744-1812).

Tegyük félre az érzelmeket és lássuk meg benne a zsenit. Szakmája és céljai szempontjából, az egyik legnagyobb koponya. Mit is alkotott Ő? Azon túl, hogy megalapította a Rothhschild dinasztiát és létrehozta a „Family Trust”-ot, melyet leszármazottjai a mai napig sikerrel működtetnek. Rájött arra, hogy működik a hatalom. Megfogalmazta és gyakorolta. Azóta sincs a módszertanánál jobb kizsákmányolás a Földön.

 

Megfogalmazta a Hatalom Alapelvét:

Azt, hogy miként lehet az emberek befolyásának és ellenőrzésének az alapelvét a gazdasági életben, a pénzrendszer által alkalmazni.

Minden terület működésének az alapja az:  „ Ha olyannak tűnsz, mintha hatalmad lenne, - akkor az emberek hatalmat adnak a kezedbe!”

Ez a fellépés ad magyarázatot a pénzügyi életben a vezetéshez, azaz a befektetések kezelésének jogához. Ez a fellépés emeli a gyakorlóját politikusként és a választások győzteseként a hatalomba! Mert hát, ki szavazna arra, akiben nem is hiszi, hogy képes az érdekében és nevében a hatalmat gyakorolni? Így van ez azóta, a pénzügyi folyamatokban is. A bizalom, amely valamely pénznem vagy bank irányában fennáll, alapvetően erre az elvre épül. A bizalom, amely valamely párt vagy politikus irányában fennáll, erre az elvre épül!

 A pénzügyi világban a készpénz, vagy számlapénz (bankszámla), - a hatalom látszatával bír!  Minél nagyobb bankszámla, és minél nagyobb bank, – annál nagyobb látszat.

Mert felhasználható ez a látszat arra, hogy a többi ember a reális vagyonát feladja. Miért? Hát a nagyobb gazdagodás puszta ígéretének fejében. Mindezt valódi fizetés, bevétel helyett. És ez a lényeg.

Az emberek saját anyagi gyarapodásukért képesek vagyonukat átruházni bankoknak, pénzembereknek, részvényeknek, stb. A legrosszabb, ha hitelük fedezetévé válik. A hatalom nem csinál mást, mint kihasználja ezt az emberi gyarlóságot.

A pénzvilágban is és a politikában is.

Hisz így képes valódi vagyont, értéket adni egy váltóhitel biztosítékaként. A saját, meglévő vagyonát felajánlja egy nem létező, fiktív hitelért, vagy hitelből finanszírozott befektetésért.

Másodsorban Rothschild rájött arra, hogy több váltót állíthat ki, mint amennyire tényleges fedezete lenne. Mert nem ellenőrizte senki. Ma sem ellenőrzi senki, a nemzetközi pénzügyi közösséget abban, hogy mennyi a tényleges fedezete. Ezért lehet az, hogy mára a világ összes hitelállománya , többszöröse a világ, létező vagyonának.

A módszertan, mindaddig működik és fennáll, - a pénzügyi rendszerrel és azok szereplőivel szemben, - amíg fennáll a bizalom. Mivel a nyugati világ bizalmi felelősei, a hitelminősítők és pénzügyi felügyeletek is az ötletgazda tulajdonában vannak, az osztályzat mindig kitűnő lesz.

Ma már a nemzetek, az államok kerültek ebbe a csapdába. Saját monetáris jogaikat, a saját pénzkibocsájtásuk jogát adták oda a bankoknak, cserébe a hatalom illúziójáért. Itt is korlátlan mennyiségű, fedezetlen papírpénz és elektronikus számlapénz lett kibocsájtva, tényleges fedezetek nélkül. A bank mindig nyer. A hitelfelvevő, mindig veszít. Mert a felvett hitelek és azok kamatai, mindig több, mint a tényleges vagyon.

Ez a hatalom trükkje. Ez maga a módszertan.

 

A politikában ugyan ez a helyzet. A pénz birtoklásának látszata, irányítja a politikai pártokat és a politikusokat. A pénzügyi hatalom által beígért hitelek révén így már maga a politikus is el tudja játszani hitelesen a szerepét. Ezzel a fellépéssel valóban olyannak tűnik a politikus, mintha hatalma lenne. Így a választópolgárok irányítható többsége mindig oda áll, oda szavaz, - ahol a hatalom látszatát látja. A szavazók, itt is ugyan azt teszik. A reális saját hatalmukat feladják. A politikusok által ígért nagyobb gazdagodás, hatalom puszta ígérete fejében. Bár mára kissé ellaposodott a játék. Már nem kell nagyobb gazdagodást ígérni. Már a puszta megélhetés ígérte is elég. Csak ne legyenek további megszorítások. Ma már itt tartunk, nekünk ennyi is elég.

 Mi az, ami nincs leírva a hatalom módszertanában? Mi az, amit nem veszünk észre?

A Félelem. Mert a hatalom módszertanának a mindenkori gyakorlója, - mindig a Te félelmed ébreszti fel, finom, észrevehetetlen módon. Olyan „szöveg-környezetet” teremt, amiben tudatbefolyásolással a félelmedre hat. Ha reagálsz, felerősödik a félelmed, és átadod a saját hatalmad a számára.

Azért, mert a hatalom látszata ezt hozza ki belőled, vagy azért, hogy a remélt nagyobb hatalmaddal (haszon), jobban tudsz bánni a félelmeiddel. Itt már szereplő vagy, a félelmed feletti hatalom puszta ígéretével. Az egészről nincs is tudomásod, valószínűleg tudat alatti programok működnek benned is. Még magára a félelemre sem gondolsz. Csak a saját hatalmad puszta ígéretének illúziója kerített foglyul.

A környezeted döntő hányada a félelem manipulációja. Ezek a reklámok, a média, az egészséged, a környezetvédelem, a vagyon védelem, a nyugdíj-rendszer, a táplálkozás, a tanulás, a honvédelem, a katasztrófa védelem, stb.

Ne csodálkozz, ha nem látod magát a félelmet. Nem a Te hibád.

Viszont mától fogva már ismered a módszertant, és tudsz az érzelmeid manipulálásáról. Képes vagy arra, hogy mindig észrevedd, ha félelem ébred benned. Így már van egy jó „puskád”. Elkezdhetsz dolgozatokat írni, feszültség, izgalom, aggódás, kétely nélkül.

Ha észleled és leváltod a kételyeidet bizalomra, szeretetre, örömre, - nem kell tovább játszanod! Itt kiszállhatsz, és már nem tud ártani a módszertan.

 Gondolkozz el rajta!

 

És ne engedd, hogy tovább játsszák rajtad az emberek befolyásának és ellenőrzésének az alapelvét!

 

Nagy Gábor

Németbánya, 2013. január 11.