Minden vándor szeret pontos ismeretekhez jutni, ha egy határhoz érkezik. Mert, hogy ne a saját hibáiból tanuljon, hanem a vélt hiányosságokat mások tapasztalatával áthidalja, és sértetlenül tova haladjon.
Valamennyien örök létezők vagyunk. Kedves vándor, valószínűleg ezt Te is már rég tudod. A fizikai megtestesüléseink eddig, az emberi test mesterségesen lebutított genetikája révén, születés-halál ismétlődéseivel zajlottak. Az öreg lelkek, hiába minden memóriatörlés, mégis felidézték az örökkévalósághoz való viszonyukat. Azonban a vándorlásunkban a mostani határ, még soha nem volt tapasztalattól választ el bennünket.
Ez a mezsgye olyan programokat is tartalmaz, amire eddig nem volt példa. Talán ezért is fontos, hogy néha beszerezzünk minden fellelhető térképet, útleírást vagy szellemi segítséget.
Most arra teszek kísérletet, hogy hozzájáruljak a mezsgye átlépéséhez némi navigálással és bátorítással.
Két dudás egy csárdában
A fizikai Galaxis eme szektorában, évmilliók óta zajló háborúk folynak. A terület megszerzésével, a gyarmatosítók eredeti szándéka az, hogy az itt lévő naprendszerek, bolygók, égitestek és űrállomások lakóit uralmuk alatt tartsák, - így szerezve meg az ő érzelmi energiáikat. Mert, hogy ők ezzel táplálkoznak. Ez a mi szektorunkban, és főképp a Földön, legalább 13.000 éve kezdődött, amikor az emberi fajt leigázta egy külső, - főként a drakonida szövetségben élő, - másik faj. Ez a rabszolgasors még ma is tart. Bár ma már, csak a helytartók belső maffiaháborúja zajlik a maradék koncért. Főként az éteri síkon létrehozott eszközeik és módszertanuk tette ezt lehetővé, és valljuk be egészen eddig sikeressé.
A másik, eredeti humanoid faj, az ember. Alapvetően nem gyarmatosító faj. Eredete a Fényből, teremtők révén jutott el a Földre. Több betelepítés révén. Alaptermészete így tehát a Szeretet kifejezése és megtapasztalása a mindenkori legmagasabb szinten. Eredetileg itt a Földön is.
Tehát van két, - homlok egyenest ellentétes célú, - faj és program, egy térben. Azaz itt a Földön. Ez a két dudás. És mint a mondásban, itt is igaz, hogy nem férnek el együtt egy csárdában. Erre a történelmünk végig bizonyítékként szolgálhat, hisz elejétől fogva a gyarmatosítók irtják a másik dudás felébredt és kockázatot jelentő tagjait. Egyénileg is, és időleges szövetségeiket is. Tehették mindez a Galaktikus Kódex rögzített szabályai szerint, úgy hogy sértődés ne essék emiatt.
Azonban az Elsődleges Teremtő, vagy hívd Intelligens Végtelennek, a saját kiáradása és folytonos tapasztalása révén, további alrendszereket, teremtőket hívott életre. A mi fizikai szintű világunk a tőle számított hetedik teremtési szinten zajlik. Mindazonáltal a végtelensége és kontrollja révén, állandó hatás-visszahatás folyamatban él minden szinttel és minden létezővel. Így velünk is.
A teremtés nem a véletlen műve. A Teremtőnek konkrét célja és szándéka van a teremtéssel. Ennek részleteit látjuk néha a Teremtő Tervének. Emberi nézőpontból, emberi elmével ennek teljessége fel nem fogható, oly végtelen és összetett.
Tehát ez a kiindulási világképünk, ahol a szabad akarat zónájában, egyidejűleg létezhetett a két eltérő szándékú és tapasztalatú dudás. Egészen mostanáig!
Minden teremtett dolognak van kezdete és vége. Ennek a teremtési ciklusnak is. Most hozta meg a Teremtő a döntést, hogy vége a kettősség polarizált világának! Vége a szabad akarat eddigi törvényének! Nyilván egyből felteszed a kérdést: na de miért nem látjuk ezt a fizikai valóságunkban, az eddigi hatalmi struktúrák azonnali leállásában?
A meccset valóban lefújták! De még a lendületben lévő játékosok futnak a labdával, míg ki nem fulladnak. Ezért.
Mi folyik itt?
A népességet teljes kontroll alatt tartó hatalom, a struktúra irányítói képesek a többséget félrevezetve, azt egy állati létsorban tartani. Mind lelkileg, mind fizikailag. Ezért a moslékos vályúból alig tudnak páran felnézni, és felismerni a manipuláció módszertanát, napi gyakorlatát. A társadalom nagyobbik fele a saját csámcsogásával van elfoglalva. Gondosan helyezkednek, lökdösődnek, néha harapnak is, a VIP moslékért.
Tekintettel arra, hogy Mi is ebben a közegben vagyunk kénytelen élni, dolgozni, érvényesülni, - néha konfliktusaink származnak a visító, arrogáns csámcsogókkal. Bár már meghoztuk saját döntéseinket, - nevezetesen, a Fény szolgálatában élni, - az életkörülményeink még ide kötnek. Páran kivonultak a társadalom struktúráiból, önkéntes emigrációba, a konzum civilizációból. Mások kettős életet élnek, ebből is egy kicsit, aztán abból is egy kicsit.
Párunknak viszont komoly kérdéseink támadtak azért, mert késnek a változás eseményei és nem találjuk a helyünket. Nem értjük, hogy próbálkozásaink ellenére sem javul a helyzetünk. Igaz, a többségé sem.
A fő kérdés az, hogy mi vagyunk türelmetlenek, vagy késik a terv?
Konkrétan pedig, hogy miért nincs az egyéni létünkben érezhető pozitív változás, amikor már meghoztuk a szükséges döntéseinket? Főként azoknak fárasztó, akik már régen meghozták a választásukat a Fény mellett.
Nemzeti sors
Magyarországon a felébredés ma már szinte elválaszthatatlan a nemzet sorsának elemzésével és történelmünk dicsőségének a felismerésével. Aki rálát a háttérhatalom létezésére, az egyben érzékeli a nemzet ellen folytatólagosan évszázadok óta elkövetett gyalázatot, támadást, leigázást és birtoklást. Tipikus a nemzet terének a megszerzésére és alattvalónak való rabszolgaságba döntésére való hajlam. Egy alacsonyabb tudatosságú és erkölcsű réteg szándéka arra, hogy leigázzon egy magasabb tudatosságú és erkölcsű nemzetet. Nyilván csak a koncot látja benne, a földet, a vizeket, az ásványi kincseket és mindent, ami mozdítható.
Pedig a lényeg NEM MOZDÍTHATÓ!
Persze erre pont az alacsonyabb tudatossága és morálja miatt nem jön rá. Ha eddig nem tette, már ezután sem fogja. Így tehát abban bízni, hogy a példaadásunk, mint áldozat, rájuk visszahat és emelheti eddigi értékeiket, - már nem fog. Lejárt az idő, a meccset lefújták.
Bár még a hosszabbításoknál tartunk, ennek ellenére nem fog rajtuk a példázat.
A magyarság igazi mássága pont abban rejlik, hogy megőrizte az Atlantiszi génmódosítás után is, magasabb tudatállapotát. Azaz, mindvégig a negyedik dimenzióban élt. Igaz, mára a vályú mellett ez sem mindig látható.
Tehát létezésünk nem csupán a háromdimenziós tudat fogságában zajlik. Az időhöz való viszonyunk, szabadságunk a kulcs. Ezért olyan a nyelvünk és az anyanyelv révén a gondolkodásunk, hogy a szinapszisok gyermekkorunkban a negyedik dimenziós pályákon alakulnak ki.
Ettől tudunk a legtöbb feltalálót, forradalmárt, költőt kiállítani a nemzetközi porondon is. Mi egy magasabb dimenzióban gondolkodunk, és a megoldásaink is „mások”, mint a többi vályúbérletesnek.
Írott saját történelmünk pedig sorozatban mutatja a példát arra, hogy mi nem a lineáris időben élünk, gondolkodunk és beszélünk! Azaz nálunk a múlt-jelen-jövő idő nyelvtanilag, csak az utolsó századok nyelvújítói munkálkodása révén kerültek be az eredeti magyar nyelv tanába.
Nézzük meg a korai magyar szentírásunkat:
"Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige."
A VALA szó, mint kifejezés, csak nálunk, magyaroknál használatos. Olyan értékét fejezi ki az időnek, ami nem múlt, nem jelen és nem jövőidő. Akkor mi? Hát persze, a negyedik dimenziós, azaz az örökkévalóság minősége.
Akkor mi melyik valóságdimenzióban éltünk évezredek óta? Minimum a negyedikben.
A Föld többi részén élő felébredők, tudatosan készülnek elhagyni a harmadik dimenziós korlátaikat, hogy tovább emelkedjenek. Először a negyedikbe, aztán tovább… Nekünk nem kell. Mármint azoknak, akik visszakapcsolták magukat és agyukat a magyarságukba. Mert eleve ott vagyunk. Bár a moslék mételyében többen lerészegedtek, és nem képesek visszakapcsolni magyarságukat. Azért vagyunk még elegen bátrak ahhoz, hogy kimondjuk: a tudatállapotunk elválaszthatatlan magyarságunktól!
Jézus urunk programja
A hívők megsértésének szándéka nélkül, de megvallva a valóságot, - Jézus urunk legnagyobb tette az lehetett, hogy megmutatta és bebizonyította a saját élő példáján keresztül a Halhatatlanságot!
Nem megváltani jött, - hisz ez csak a zsidók hitrendszerében létező doktrína. Nem vallotta az eredendő bűnt. És nem akart vallást, egyházat alapítani. Életében és halálában a Szeretetről, mint a legerősebb erőről beszélt az Univerzumban. Tanításaiban a szerető Isten élt, és nem a büntető, adószedő, templomépítő, politizáló, környezetvédő, vagyonosodó, bankár, hatalomközpontú és elnyomó Isten.
Talán kereszt sem volt. De a halála, mint megöletése, az igaz. Bárki is mondta ki a parancsot, bárki is tette. Azonban ma a keresztre feszítés legendája és fekete mágiája a legerősebb teológiai alapkő. Az egyházak miért nem a feltámadás képét és igazságát hirdetik elsődlegesen, ezzel erősítve a hitet a követőkben?
Jézus urunk példája, hogy feltámadt halálából, a legfontosabb tételt mutatja ma is. Ez pedig a Halhatatlanság.
Életének epizódjait leíró gnosztikus evangéliumokat elnyomják, elhallgatják, lebecsmérlik. Legszívesebben megsemmisítenék őket. Tanításait kiforgatják, elferdítik, hogy pont az ellenerő szándékának és kontrolljának hajtsák alá a balga hívőket. Azonban bárhogy is próbálták az elmúlt másfél ezer év során elpusztítani az IGAZSÁGOT, pont az ellenkezőjét érték el vele. Jézus urunk ma is a Halhatatlanság, az Örökkévalóság élő példája.
(ez ugye a negyedik és ötödik dimenzió sajátja is, nemde?)
A lepel
Ajánlom, hogy ne halotti lepelnek hívjuk Jézus urunk leplét. Ha már jelzővel illetjük, inkább illik rá a Feltámadási Lepel kifejezés.
Bár leginkább az Isteni Bizonyosság kifejezés írja le az igazságot. Mert Jézus urunk feltámadásában, biztosan jelen van a Teremtő Atya is. Így a vászon anyagában maradandóan, azaz több dimenziósan jelen van az Isteni energia, élő jelenlét is!
De mit is jelent ez nekünk? A Halhatatlanságot, az Örökkévalóságot.
Ráadásul, ismerve a lepel történelmét, egy tűzvészben sértetlenül megmaradt, minden ismert tudományos és fizikai törvényt megszegve. Nem égett el, nem semmisült meg. Tehát kétszeresen igazolja azt, hogy a megsemmisítésére irányuló szándék és tett ellenére is elpusztíthatatlan. Azaz, Halhatatlan!
Az alábbi képen Mária és Magdolna látható Jézus feltámadásánál:
Magyar Szent Korona
Az Isteni Bizonyosság sorában méltón következik Szent Koronánk. Mert, hogy benne is a Teremtő él. Személyesen és túlmutatva a fizikai világon, a harmadik dimenzión. A Korona, a születése pillanatától kezdve, a mai napig élő személy, mely tudás, azóta is benne él népünk emlékezetében.
A Szent Korona történelmében szintén találunk olyan pillanatokat, amikor veszélynek volt kitéve. Vékony anyaga, kialakítása és a zománcképek is oly törékennyé teszik, hogy csak isteni csoda folytán létezik ma is. Elvesztették, leejtve a lóról, mikor elrabolták, és még sok más történelmi pillanat során is, többször bebizonyosodott, hogy elpusztíthatatlan, megsemmisíthetetlen. Még a világ legnagyobb hatalmának tűnő USA is inkább visszaadta, mint hogy viselje erejét, isteni hatalmát.
Magyar keresztút
Azok számára, akik visszakapcsolták a tudatosságukban a magyarságukat, szembeötlő, hogy Jézus urunk keresztútja és a magyar nemzet üdvtörténelme közt összefüggés van. Igen, a nemzet Atilla királyunk vállalásától bejárta ugyan azt a keresztutat történelmében. Ez egy tudatos vállalás, mérhetetlen áldozattal. Célja pedig az, hogy Jézus urunk életében és azóta elkövetett sötét mágikus manipulációkat az áldozat révén, az Isteni Kegyelem feloldja, kitörölje.
A teljes magyar nemzet élte meg, de valójában a Szent Korona vezetésével történt a teljes keresztút. Hisz egyes stációk esetében ordít, hogy a főszereplő a Szent Korona. Hát persze, hisz mint tudjuk, a Szent Korona maga Isteni Bizonyosság. Tehát az Isteni Kegyelem érvényesüléséhez nem elegendő egy ember, de akár egy teljes nemzet önálló, fizikai szerepe. Ehhez a benne élő, és megnyilvánult, az adott nép alkotmányában, erkölcsében és tudatosságában kinyilvánított és felvállalt Teremtői jelenlét is kell. Atilla tehát valójában arra tett vállalást, hogy felvállalja Jézusi örökségét és Isteni jelenlétet biztosít mindvégig a nemzet életében, törvényeiben, alkotmányában, szokásjogában, művészetében és hitében. Ettől más a magyar hitvallás minden más vallástól, vállalástól!
A keresztút Atillával kezdődött. Az úton később, a tizenegyedik stáció, - Jézust keresztre feszítik, - ez a mi történelmünkben Trianon gyalázata. Itt szembeötlő a Szent Korona szerepe. Aztán a tizenkettedik stáció, ahol Jézus meghal a kereszten. Ez a történelmünkben 1956 októbere. A tizenharmadik stációnál Jézus leveszik a keresztről és édesanyja ölébe fektetik. Ez számomra az elcsalt rendszerváltás, 1989 kora. És a tizennegyedik stációban Jézust sziklasírba temetik. Ez pedig 2004. május elseje. Magyarországot az Európai Unióba fektetik.
Valójában a legfontosabb, és egyben elmaradt utolsó stációnál tartunk. A tizenötödiknél. Ez Jézus urunk feltámadása. Nekünk, magyaroknak szintén feltámadást kell, hogy jelentsen.
Hogy áll a meccs?
Nézzük meg, eddig mi történt. Valójában négy-null az eredmény. A javunkra!
Mind a négy, előző fejezetben a legfontosabb, és közös szempont a következő: Az ellenerő bármit is tesz azzal, hogy mindvégig fizikailag törekszik a rabszolgatartásunkra és elpusztításunkra, pont az ellenkezője következik. Jézus urunk, a feltámadási lepel, a Magyar Szent Korona és a Magyar Keresztút is egyet bizonyít. A Halhatatlanságot és az Isteni Jelenlétet.
Minél inkább pusztít, annál inkább az bizonyosodik be, hogy elpusztíthatatlan! Azaz, Öröklétben él. Vagyis minimum a negyedik dimenzióban. A harmadik dimenzió semmilyen fizikai eszköze és hatalma sem képes elpusztítani a magasabb dimenziókat, létsíkokat! Bár azt a fizikai teret vagy élőlényt, - amiben időlegesen megnyilvánul az Örökkévaló, - azt megölheti. De minden gyilkossággal valójában a magasabb síkok erejét növeli.
Térjünk vissza az eredetileg feltett kérdésre:
Miért nem manifesztálódnak az alapvető változások, akaratunk és választásunk ellenére sem máig?
Mert hiába vezetünk négy-nullra, a meccs, a be nem tervezett hosszabbításokkal még úgy tűnik, folyik. Mikor fújja le a bíró? Vagy még hiányzik valami?
Valójában ez érdekel legtöbbünket.
Mi hiányzik?
Sorvezetőnek visszaidézem Atilla királyunk nemzeti vállalását. Ez azért fontos, mert mind addig, amíg szakrális irányítás, azaz Apostoli Királyság működött, a nemzet is dicsőségben rótta üdvtörténelmét.
Tehát a nemzet felvállalta Jézusi örökségét és Isteni jelenlétet biztosított mindvégig közéletében, törvényeiben, alkotmányában, szokásjogában, művészetében és hitében.
Megerősítve Szent István király, ország-felajánlásával, Mária számára.
Mi van, ha csak vissza kéne térnünk ezekhez az alapértékekhez? Mert valószínűleg ezzel, hogy az Isteni Jelenlétet, Jézus urunk örökségét és Mária királynőnk jogát állítanánk helyre, megtörténhetne a várt feltámadás is.
Mivel erre nemzet szinten még semmi esélyünk, - a politikai struktúra és moslékos vályú állandóan megújuló médiaarcának hipnózisa miatt, - valahogy „ügyesbe” mégis csak meg kéne tennünk.
Ezzel kikerülő vágányra kerülne a nyirkai jóslat ide vonatkozó, a belső polgárháborút vizionáló idővonala is.
Mindemellett az elmúlt huszonkét évi vándorlásom tapasztalata azt mondja, hogy egyénileg tudunk kijutni a „karanténból”. Tehát, a négy, a Halhatatlanságra nyíló magyar „kapu” használatát elsődlegesen egyénileg fogjuk először használni. Tehát amikor gondolunk, cselekszünk, teremtünk, előtte imával, hálával, mantrával, - vagy, ahogy a Te személyes módszered mutatja, - megidézzük a magyar nemzet számára megadatott és kapott „Szentségeket”. Azaz, megnyitjuk a saját teremtési kapunkat, egyben behangoljuk a saját fizikai terünket is erre az értékrendre.
Sokáig én is félre értettem Jézus urunk, a lepel, a Magyar Szent Korona, vagy más szellemi kincsek szerepét. Azt hittem, elég csupán behívni, imával megnyitni és hozzájuk kapcsolódni. Igen, persze ez az első lépés. De ettől még nem fog történni semmi!
Mert ezzel egy nagyon fontos, és alapvetően szükséges lépést megteszünk, - azaz kinyitjuk a kaput. De csak kinyitjuk!
Képzeld el, hogy otthon, kinyitod a kapudat. Szerinted, mi fog történni? Ott fogsz ácsorogni, és vársz, mint kezdő buzi a gőzfürdőben. De nem történik semmi. Egészen addig fogsz várni, míg megunod.
Szóval, alapvetően szükséges, hogy kaput nyissuk, méghozzá a Fény birodalmába. Annak is a legfényesebb tagjaihoz. De utána, - második fokozat, - a saját energiaterünkkel kell kezdenünk valamit. Azaz, mozgásba hozzuk az erőt, energiát. Na, ennek már lesz következménye.
Energia mintázatok
Ahogy korábban említettem, elég sokáig voltuk mi is a moslékos vályú környékén. Hiába, valahogy boldogulni akar mindenki. Nincs is ezzel semmi gond. A felébredésnek hála, mára, már ismerjük a vályú feladatát és az etetés módszertanát. Megtanultuk, mikor, milyen tápot adagol az „automata”.
Ebben a közegben, elsődlegesen egymás energiáit raboljuk, csaljuk, énekeljük, kérjük el. Az állati tudatosságunknak megfelelően. A társadalom nagy többsége még ma is, ugyanennek a struktúrának a kiszolgálója, haszonélvezője. Rosszabb esetben rabja, károsultja. Mert, hogy ahol van energialopás, ott veszteseknek is kell lenni.
A háttérhatalom, előre, évtizedekre megtervezte az energialopás módszertanának változtatásait. Nyugaton ezt nevezik társadalmi fejlődésnek. Az illúziók és a moslék evolúcióját, pedig technikai fejlődésnek.
A mai kor azért ennyire feszült és ingatag, mert az erőforrások koncentrációja miatt, - ami évszázadok óta tart, - egyre szűkül az energiát lopók köre, és egyre mélyül a vesztesek mértéke, mind sokaságban, mind mélységében. Az egyre kisebb számú tolvaj, egyre gazdagabb, a kifosztott tömeg, pedig egyre szegényebb.
Valószínűleg már Te is be szeretnél mutatni a háttérhatalomnak, mindezekért:
Mi ebben a korban, a huszonegyedik század első évtizedeiben, próbálunk kilépni a vályúbérletből, és újra a szakrális alapértékek mentén élni. Ettől vagyunk mások, felébredettek.
Legtöbbünk azért nem találja a helyét, mert vélhetően még mindig a régi, megszokott, az egymás energiáinak az elvételén működő energetikai kapcsolatokkal dolgozunk. Ha eleve ilyen munkahelyed van (multi, hazai lenyúlós vállalkozás), akkor sok mozgástered nincs. És addig, amíg nem találsz, vagy teremtesz másik munkahelyet, kénytelen vagy maradni.
Azért van már jó pár barátom, akik már eleve a másik módszer szerint élnek. Nekik pörög a munkájuk, vállalkozásuk, pedig nem a másik kifosztását gyakorolják. Igaz, kevesen vannak.
Számotokra ismert alapmű szerint, a hetedik felismerés után, rögzül, hogy már nem egymás energiáit használjuk. Hanem, pont ellenkezőleg, egymást támogatjuk, feltételek nélkül. És ebben az energiatérben, - ha a másik fél is így cselekszik, - az energia feldúsul. Ezzel, egymást erősítjük, oda-vissza.
Ehhez, nyilván el kell jutni mindenkinek önállóan és önként a legalább a hetedik-nyolcadik felismerés tartós energia állapotába. Ezt egy elolvasással nem tudod megtanulni, bár alapvető, hogy legalább ismerd, miről beszélünk.
Egyénileg gyakorolni sem lehet. (Még tükör előtt sem)
És kimenni az utcára, bocs, a vályú környékére, hogy ott, Te majd önként adod az energiád a csámcsogóknak, - nem ajánlom. Minimum megesznek, mint desszertet.
Ezt, közösségben, azonos értékrendűek között lehet megvalósítani és felfejleszteni. Ráadásul, normális esetben, ott megvan a kontroll lehetősége is. Ez lehet akár két barát, de lehet egy kisebb baráti társaság is.
Megkockáztatom, hogy ha nagyobb számban, csoportokban leszünk képesek ezeken az energiaszinteken tevékenykedni, ez meghozza a várt változásokat is!
Sőt, azt is megkockáztatom, hogy ezzel tudjuk magunkat újra visszarögzíteni a negyedik és ötödik dimenzióba!
Én ebben látom a magyarság feltámadásának útját. Nem új alkotmányban, nem polgárháborúban (nyirkai jóslat), és nem bárgyú csodavárásban.
Eleve, a feltámadás mit jelent? Hogy az irány, FEL. Felfelé nem fizikailag haladunk, hanem dimenzionálisan. Azaz a negyedikbe.
Összegzés
Tehát megállapítható, hogy Te is egy öreg lélek vagy. Ezért jutott hozzád ez az írás is.
Megállapítható, hogy Te is vársz még valamire, keresed a kijáratot. Mert különben mi a fenének olvastál el eddig?
Ismered Jézus urunk élő példáját és értékrendedet hozzá igazítottad. Ismered a Magyar Szent Koronát, és tudod, hogy Isteni bizonyosság. Ugyan így, tudod ezt Jézus urunk feltámadási lepléről is. És hallottál már a magyar nemzet keresztútjárásáról, mint üdvtörténelmünk vezérfonaláról.
Imáidban hozzájuk szoltál fordulni.
Tudod, hogy ez nyitja meg számodra a kaput, hogy tovább lépj a Fénybe.
Látod, hogy a nyitott kapun, át is kell menned, a saját akaratodból és saját erődből.
Találsz hozzád hasonló vándorokat, akik ugyan így gondolkodnak, cselekszenek.
Velük együtt, egymás energiatereit erősítve tovább tudsz menni.
Valahol átlépsz majd a határon, együtt a többiekkel.
És akkor összehajthatod ezt a régi, elkoptatott turistatérképet is.
Jó vándorlást kívánok ehhez!
Szeretettel: Nagy Gábor